• 

Álmok útján

 

De lesz egy nap, mikor csak értem gyúlnak ki a fények

Egy nap, mikor majd csak engem ünnepelnek

Egy nap majd tapsvihar közepette

A színpad közepén könnyekkel küszködve

Állok majd lágy hangon köszöneteket rebegve

Hisz ez a nap megmarad bennem örökre

Csillag leszek akkor, ki vidáman ragyog

Elértem az álmaimat, sikeres vagyok

S az emberek szívében hagytam egy dallamot

Melyről emlékeznek rám, s elmondhatom:

Legenda vagyok!

---

Üvöltök mert fáj, könnyezek a kíntól

Szívemben most óriási vihar tombol

Felébredt az érzés az eltemetett sírból

Most új erőre kapba tör zúz és rombol

Könnyeim csak hullanak a szélben

Hatalmas pusztítás lesz a vége érzem

Feldereng előttem hogy semmi sem lesz már jó

Ekkor ordítanám hogy fáj még a szó....!

---

Még akkor is sírok, mikor azt látod mosolygok

Még akkor is fáj, ha úgy néz ki boldog vagyok

Üvöltenék a kíntól, mégis csendben suttogok

Némán formálom a szavakat:

Még mindig rabod vagyok...

 

---

Ott van minden lélegzetben minden sóhajban

minden könnycseppben mit érte ejtettem

újra és újra ezen töprengek akaratlan

a kérdés hogy mért van még a szívemben

fénylő csillag helyett csak sötétséget borít rám

nem szerencse ő már nekem csupán egy árny

nem szabadulsz tőle, hisz ez egy ördögi kör

mert a szerelem öl, pusztít és nyomorba dönt!

 

---

 

Tiltott napfény

Itt vagyok hát nem látod?

A napfényben állok és várok

Várok arra mit talán nem is szabadna

Mert tudom jól mi lenne az ára

Nem rágódom a múlton mi mindig eszembe jut

De a macska-egér játékban mindig én vagyok ki fut

Üvöltök mert a világ sivár és magányos

Adj reményt és a sötétségből kitalálok

Mert hajt egy régi vágy, egy érthetetlen ösztön

Hogy a sötét álom mi kínoz végleg összetörjön

Én vagyok az erősebb, én vagyok a keményebb

Mert megkeményített mit ezidő alatt velem tett

De kilépek a fénybe mert ez az ami éltet

A boldogság, a barátok és a szép emlékek...

 

---

Mond mért viselem ezt a kínzó terhet

Az iránta érzett viszonzatlan szerelmet?!

Mért nem talál a szívem egy arra érdemest

Ki talán viszonozná az érzéseimet...?!

Oly messze már a kezdet, s messze még a vég

De lám elértem a labirintus közepét

Közel van, csupán egy karnyújtásnyira

Mégis tudom, nem érhetem el őt soha

S talán ő is érez valami hasonlót

De ahhoz amit én érzek, biztos nem foghatót

Még csak nem is sejti,  hogy mekkora fájdalmat okoz

Hogy a kapcsolatunkban nem tudunk lépni még egy fokot

Bárcsak! ez a világ legszomorúbb szava

Mert mindig olyasmi követi mi nem válik valóra soha...

2010.05.16

 

---

 

Ébressz fel!

 

Nincs kedvem semmihez, még élni sem 

Könnyebb lenne azt mondanom én nem létezem

Ébressz fel, hideg van és én nagyon fázok

Az árnyak közül lesnek rám a sötét alakok

Ez csupán egy álom, minek rég a végét várom

A borzalom s a rémség én nem erre vágyom

De mégis pörög tovább ez a kegyetlen film

S minden képkocka számomra szörnyű kín

De még mindig alszok , bár az ébredésre vágyok

Ó! a fejemben mért üvöltenek ezek a szörnyű  hangok?!

A fülemben sikolt, sír, szenved és jajong

Majd rájövök ez nem másé, az én hangom

Könnyes szemmel felébredek, a sötét plafont látom

Nem volt ez sem más, csak egy újabb rémálom...

2010.03.03

 

---

Fuss!

 

Futsz, rohansz, menekülsz el a világ elől

Futsz amíg csak bírod, míg van benned erő

Nincs előtted más, csak az út, ez az amit látsz

Eltűnni minden és mindenki elől, csakis erre vágysz!

Szíved őrülten ver, harcol, dübörög ketrecében

De te csak futsz, pulzusod már lüktet a füledben.

A torkod is fáj, a lavegő éget

Mint a pokol parázsa lassú méreg

És mégis visz a lábad, egy ismeretlen útra

A jövő áll előtted, ne gondolj a múltra

Lassulsz, lábaid gyengülnek, az oldalad szúr és fáj

De mégsem állsz meg, még mindig csak futsz tovább.

A múltból felrémlik előtted egy régi emlékkép

S ettől a testedben adrenalin árad szét!

Fellángol benned, újra érzed az erőd

Úgy futsz most, mint még soha ezelőtt...

Igen, már látod, még pár méter és kész

Odaérsz, majd térdre roskadsz, elérted a CÉLT!!!

2010.01.27

 

---

Ne ítélj el!

 

Ti még csak nem is ismertek

Hát el akkor mért ítéltek?

Azt sem tudjátok ki vagyok

Mégis gátakat szabnátok!

 

Míg én nem ártok nektek

S nem teszek rosszat veletek

Addig ti is hagyjatok engem

Mert ezt tényleg nem érdemelem!

 

Első pillantásra mit láttok?

Hogy büszke és ellenszenves vagyok?!

Ó pedig ha tudnátok!

Egész mást mondanátok

Mert a kemény külső mélyén

Ott lakik egy érző lény

 

Arra nem is gondoltatok

Ennek az oka ti vagytok

És azért a külső keménység

Hogy gyenge lelkem ne sértsék

Mert szívem oly sok rosszat kapott

Hogy végül már jéggé fagyott

 

De sajnos csak egy része

Hisz a másik még ott van

És sebezhetően dobban

Érzi jég részének hűvös lehelletét

Bár jobb szeretné egy másik szív melegét

 

De mégis itt vagytok,kegyetlen hóhérok

Fejem felett pedig ítéletet mondotok

Ó pedig ha tudnátok!

Mi az amit én várok

Egy csöppnyi érzelmet

Mi felolvasztja szívemet

 

Ezért mondom most nektek

Hogy ne elsőre ítéljetek

Mert lehet szép a csomagolás

Ha belül nem az van mit vársz

 

De mindez fordítva is lehet

S a végén kellemes csalódás érhet

Tehát gyertek és ismerjetek meg

Véleményt alkotni ez után lehet!

2010.02.27

 

 

---

Felejtés...

Nem ártottam semmit, akkor mért teszi ezt velem?

Levegőnek néz pedig itt vagyok és létezem

Mégjobban szíven szúr, az hogy átnéz rajtam

Mintha a szemembe mondaná, azt akarja hogy békén hagyjam

Nem akarom hogy ez legyen

Hogy ő járjon a fejemben

Felejtsem már el végre

Tűnjön el örökre az emléke...

2010.02.04

 

---

Bosszú...

A bosszú, ez az ami éltet

Ő ölte meg bennem a régi érzéseket

S a körülötte lévő világ, melybe bele csöppentem

Rájöttem ez amiből nem kerülök ki könnyen

Minden amit ez a világ most elvett tőlem

Bosszúszomjasan jövök vissza és én is elveszem

Megfosztottál érzelmektől, baráttól, becsülettől

Most én fosztalak meg téged a nyavajás életedtől...

A bosszú nem más, mint nyers pusztítás

De ha más ezt teszi velem, én sem teszek mást

Összetörtek az álmaim, széthullt a világom

Így lerombolom azt mit úgy szeretnek mások

Azt hiszem így vehetek elégtételt mindenért

De ha belegondolok rájövök, mindez mit sem ér

Kialszik a tűz, mely úgy lángolt bennem

Mert nincs már bosszú ami éltethetne engem...

2010.02.23.

 

---

Egy perc emléke...

 

Köszönöm, hogy megihlettél

Költői útra terelgettél

S azzal hogy most elmentél

Minden sebet feltéptél!

Mi egykor már csak heg volt

Ma újra vérző seb

S újra ontja magából

A fájó könnyeket...

A fájdalom szőtte soraimat

S eme bús verset

De köszönöm hogy itt voltál

S mindent jól feldúltál

Szívem ripityára törted

S belőlem bús költő lett...

 

 

---

 

2008. február.12

RÉG ELMÚLT MÁR…


CSÖNDESEN ÁLL A HÁZ
BÚ ÜL RAJTA ÉS VÁGY
VÁGY HOGY MEGTALÁLJALAK
TÉGED, RÉG ELVESZTETT ÁLMOMAT.
HOSSZÚ AZ ÉLET, S MÉGHOSSZABB NÉLKÜLED
LASSAN ÉS UNALMASAN TELNEK AZ ÉVEK
VÁROM A NAPOT, VÁROM A PERCET
MIKOR ÚJRA LÁTLAK MAJD TÉGED
LÁTOM A MOSOLYOD, CSILLOGÓ KÉT SZEMED
HALLOM A HANGOD S FORRÓSÁG ÖNTI EL LELKEMET
HIÁBA VÁGYOM, HIÁBA VÁROM
EZ NEM MARAD MÁS CSAKIS ÁLOM
VÁROM AZ ÉJSZAKÁT, HOGY LEHUNYJAM SZEMEMET
HOGY ÁLMOMBAN ÚJRA VELED LEHESSEK
TELNEK AZ ÓRÁK, TELNEK A PERCEK
FELJÖNA NAP, S ÉN ÚJRA FELÉBREDEK
ELMÚLIK AZ ÁLOM, ELÚSZNAK A KÉPEK
S NEM MARAD MÁS, CSAK A FÁJÓ EMLÉKE!

 

 

---

 

2008. szeptember. 16

Egy gondolat

Mikor ott voltál, nem láttalak

De hogy elmentél érzem hiányodat

Hol rontottuk el, mi volt a hibám

Mi az ok amiért Isten nem hallja imám

Miért vett el tőlem, miért adott másnak

Mert ez a kapcsolat már megfáradt

Mert hűtlen voltam tán, s megsebeztem szíved

Te pedig bosszúból loptad el az enyémet

Add vissza a  szívem, ne törd össze jobban

Tudom rosszat tettem, de már megbántam

Hisz az idő kerekét visszaforgatni nem lehet

Minden seb beforr, de megmarad a heg!

---

2009. július. 19

 

Bűntudat

Bármit mondasz bármit teszel
A te döntésed volt a következményekért te felelsz
Hiába az ellenérvek hiába a  kifogás
Te döntöttél így senki más!
Talán rájöttél utólag, hogy hibáztál
De arra kit szerettél mégsem vigyáztál
S bár szeretnéd, oly nagyon akarod
De az idő kerekét visszaforgatni még te sem tudod
S a seb a bűntudat, mit ez okozott
Égetni fogja a lelkedet míg meg nem szokod
Idővel talán elfelejted, elhalványulnak az emlékek
De ezek a rémképek, a fájó események
Még néha- néha visszatérnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

2009.11.05.

 

 

 

Azt hiszed...

Azt hiszed játék az élet

Azt hiszed, hogy minden rendben

Azt hiszed sosem alszanak ki a fények

Azt hiszed a halál után is van élet?

Hát tévedsz!

Keserű a világ, romlás és magány

Harcolsz az életért míg felemészt a világ...

Kialszanak a fények, s félelem tör rád

Nem marad más, csak a sötét valóság...

 

---

 

 

2010. január 19.

 

Csalódás

Azt hittem szép is lehet az élet

Azt hittem én is fürödhetek a fényben

Azt hittem elkerülnek most már az árnyak

De a lidércek még mindig a nyomomban járnka

Azt hittem fényt hoz majd a napjaimba

De nagyobb sötétséget hagyott mint valaha

Miért büntet a sors? Miért ver így engem?

Hisz nem ártottam senkienk, semmi rosszat nem tettem

De nem! A sors szerint csak ezt érdemlem!

Hogy fájdalmam és kinszenvedés legyen az életem!

Hitehagyott lettem, a reményem elvesztettem

Miért nem látok már fényt a sötétségben!?

Talán mert nincs is, nincs mit látnom,

Számomra a szép élet már csak álom...

 

---

2010.január 14

 

Ki vagyok?

Nem tudtokják ki vagyok.

Mégcsak nem is sejtitek.

Mik okoznak nekem gondot?

Mi az amit szeretek?

1000 arcú ember vagyok.

Mindig mást és mást mutatok.

Szigorú vagy haragos.

Vidám és bolondos.

Jégkirálynő, érző lény.

Kemény páncél mélyen én.

Miért nem ért meg senki?

Talán mert nem is tudnátok.

Az igazi arcom mi?

Lehet látni sem akarjátok.

Kemény páncélt mutatok.

De én is érző lény vagyok.

S mikor ti nem látjátok.

Lehet nem is gondolnátok.

Belül sírok, zokogok.

Mert tudom magam vagyok.

És mégis a világnak mit mutatok?

Egy vidám és pajkos arcot.

Egy bolondos emberkét,

Ki nem csinál mást csak nevetgél.

Mert ezekben a percekben.

Még ha múlók is a pillanatok

A pislákoló reményel

Elmondhatom, hogy boldog vagyok!

 

 

---

 

2010.01.23.

Örökös csapda!

Boldogan élsz mikor egyszer csak életedbe toppan

S attól a perctől azt hiszed, most lettél boldogabb.

Pedig egy esős éjszakán könnyes esküvel fogadtad

Nem lesz ilyen többet, hisz ez csak vérző szivet hagy.

Mégis most itt vagy, egyedül mint rég

Szívedben pedig feltámad egy lángoló érzés..

Szeretetből gyűlölet, izzik benned a harag

Mért dőltél be újra egynek, lásd mind ugyanaz marad?!

Mint a pók, szövi hálóját, csellel magához hív

Majd lecsap ragadozóként, s tudod nincs menekvés...

Mire feleszmélsz, már késő! csapdájában vagy

S attól mit most benne látsz abban is maradsz!

Szép szavakkal csábít, érintéssel édesget...

Majd a cukormázas életből egy csapásra pokol lesz!

Szertefoszlik a kép, mit gyönyorűnek festett

Az ígéret hamis szó marad, nem lesz belőle tett!

Kis idő múlva rájössz, hogy mindez hiába volt

Hol azt hitted fényt találsz, csak sötétség honol.

Nézd! a reményvesztett idő egyre csak halad

Múlttá válik ez a perc is és semmi sem marad

Csak a fájdalom, s a magány, a sivár valóság...

Felébredsz, majd rájösz, ez nem az amit álmodtál!

Elhalványulnak...fakók már a képek

A boldog perceket elnyomják a fájó emlékek.

Nem marad már benned, csak üresség és harag,

De egyszer a harag is elmúlik, s megint üres maradsz!

 

 

---