• 

Hát ezen besír az ember , Haruval egy locsolóvers pályázatára  írtuk szerény kis művünket XD íme:

Válság van, kölni nincs

A sivatagban a víz nagy kincs

Szomjazunk már egy hete

De vizet nem kapunk sehol se

Szárazság van, szép az ünnep

Kiszáradsz ha nem segítek

Instant vizet tartogatok

Mit tavaly óta zsebemben hordok

Utamra rég elindultam

A városi dugóból is kijutottam

Így hát most itt vagyok

És meglocsollak ha hagyod! XD

---

A dőlt betűs részeket Haru-chan írta az egyenest pedig Linda.

 

2010. január 21.

 

Bár a nap már lenyugvóba, gondolatai semmit sem változtak.

Még mindig üresnek, és elhagyatottnak érezte magát.

Kinézett az ablakon, s egy gondolat villant át rajta.

Pont olyan, mint most én. Zord és hideg. Hogy miért?

Talán, mert én is az vagyok… De miért is függne tőlem?

Nem tudom, tudatlan. Üres, elhagyatott. Nem értem. Fáj!

Fáj az életnek minden perce, és mégsem látja rajtam senki.

Miből is gondolhatnák, hiszen nem is ismernek.

Mégis nyaggatnak, és tudni akarják a tudatlant.

Becsvágyók, mindent tudni akarnak. Önző lelkek. Hataloméhes irigy nép.

Odanyújtod a kisujjad, s ha lehetne a karod, tépnék ki.

De nem! Nem engedek nektek, gyertek, csak legyőzlek titeket.

Ideje, hogy végre megváltozzon a világ, és ha magától nem tud,

majd én megteszem az első lépéseket.

Mert most már tudom. Nekem kell erősnek lennem azért lettem már rég független,

hogy ilyen döntéseket meg tudjak hozni, ha a helyzet úgy kívánja.

 

 

---

 

2010.január 22.

 

Nincs itt. Nem találom. Hol lehet? Vajon mi van vele?  Nem tudom. De ez az érzés nyugtalanít, és folyamatosan a hatalmába kerít. Mégis ez olyan érdektelen.

Valahogy nem tud foglalkoztatni, már nem…talán régen igen, de most már nem. Megváltoztam, ahogyan az élet is, a világ megváltozik. D e, hogy jó, vagy rossz irányba,

ezt mindenki saját nézőpontja szerint dönti el.  Mert a változás örök és visszafordíthatatlan. De én nem akarom, hogy ez megváltozzon, nem akarom, hogy ő más legyen.

Ha minden olyan lenne, mint régen, a világ sokkal jobb hely lenne, s talán akkor mi is boldogabbak lennénk. Nem kéne elveszítenem.

És a sors mégis elszakítja tőlem. Hát már ennyit sem érdemlek!?A világ már csak ilyen marad, keserű és sivár…

 

 

---